zarandokkepek_fejlecbe.png
kapolna_tavaszi_vagott.jpg
ferenc_papa_az_mta_fejl.png
korona_fejlec.png

Mária az életünk királynője lehet

 

A Szűzanya megkoronázása

A Szűzanya megkoronázása

Mi schönstattiak, a magyarok nagyasszonyának, Háromszor Csodálatos Anyánknak egy koronát ajándékoztunk 2017. október 7-én, Óbudaváron. A mozgalom koronázó gesztusa az óbudavári kápolna MTA kegyképének a magyar koronával való felruházásában öltött testet, amire nem a Szűzanyának, hanem nekünk van szükségünk. A mi családi, egyéni hitéletünket és Máriával való kapcsolatunkat mélyítheti, gazdagíthatja, ha ebben részt veszünk a koronázás lelki folyamatába bekapcsolódva, és erre az eseményre lelkileg egyénileg is felkészülve. A koronázás eszköz arra, hogy a szeretetszövetségünket megújítsuk: Ego diligentes me diligo. Szeretem azokat, akik engem szeretnek. Először bizonyítsátok be, hogy tényleg szerettek engem, hogy komoly a szándékotok. Most van erre a legjobb alkalom.”

A koronázásra lelki útja

Sokféle egyéni módon lehet lelkileg megélni a Szűzanya megkoronázását. Otthonunkban megkoronázhatjuk mi is Máriát, egyéni családi jelzőnkkel felruházva őt, a korona makettjét elhelyezve házi szentélyünkben, korsóba gyűjthetjük az ünnepig családunk egyéni felajánlásait az „élet királynőjének”.  A felkészülésben segíthet bennünket, családunkat, családcsoportunkat az Úrnőm és anyám – Gondolatok és imádságok a Szűzanya megkoronázásához című kiadvány. 

A magyar Schönstatt Család az óbudavári szentélyben lévő MTA kegyképet Kovács Erzsébet és Zoltán Győző ötvös-művészek által készített magyar szentkoronával koronázta meg. Előzetesen ez a korona Tilmann atya szándéka szerint meglátogatta a családok és a fiatalok háziszentélyeit. Ezzel a koronával Máriát, Jézus édesanyját az élet királynőjévé koronáztuk.

A Szűzanya megkoronázása tulajdonképpen saját kívánságaink kutatását jelenti, meghívni Máriát az életünkbe, hogy segítsen a nehézségeinkben, hogy felismerjük újra mi Isten terve személy szerint az én életemmel, személy szerint mire hívott bennünket?

Az ünnepre kilenc héten át elgondolkodtató, reménykeltő és a megtérésre motiváló gondolatokkal készültünk.

 

Ezek továbbra is segítséget nyújtanak, hogy naponta lelki adományaiddal válaszolj Máriának.

Dolgozzunk együtt szívünk átalakulásán!

 

 

Kilenc felhívás a koronázás lelki útjához

Készület hétről-hétre

1. hét

A korona jelképezi az ég és föld közötti kalandot, amire Királynőnk meghív minket.

Isten megteremtett, és életben akar tartani, hogy szerethessen, és hogy te is viszontszerethesd őt.

Létezik egy tévhit, mely szerint „rendbe kell szednünk magunkat”, mielőtt Isten színe elé járulhatnánk: „Van néhány dolog, amit először rendbe kell hoznom az életemben, és aztán fordulok Istenhez.” Ne tedd! Hozd magaddal Isten elé a problémáidat – a jót, a rosszat, a szégyenteljeset. Gyere hozzám minden problémáddal!-mondja az Úr. Nálam mindenre megvan a válasz. Gyere csak egyszerűen úgy, ahogy vagy!” 

Úgy szeretlek ahogy vagy megváltottalak. Tilmann atya szerint Isten azt mondja ilyenkor: Gyere szeretlek!

A szeretet időben mérhető. Akit szeretünk, azzal, szívesen időzünk. Ha rendszeresen kimarad az ima, a Jézussal való találkozás, a mögött nem időhiány, hanem szeretethiány rejtőzik. Ha nem találsz időt arra, hogy imádkozz, hogy időt tölts Istennel, akkor felül kell vizsgálnod, hogy tényleg szereted-e, vagy pedig csak azt gondolod, hogy szereted.

Amikor torlódnak a tennivalók, olyankor kétannyi időt kellene szánni a legfontosabb kapcsolatunkra, Jézusra, mi pedig elsőként mindig az imaidőt rövidítjük meg. Pusztában vándorló szomjazók vagyunk, akik ciszternákat ásunk, pedig bennünk buzog az élő vízforrás: üldögélünk az aranyhegy tetején és csecse-becséket koldulunk magunknak. Az időnk, minden hétköznapunk az Istené.

„Isten a szív csendjében beszél. Isten a csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell őt, mert nem a mi szavaink számítanak, hanem az, amit Ő mond nekünk.” (Teréz anya)

Meg kell tanulnunk lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a Szeretet hangja. Kifogásokat gyártunk az ima ellen: nincs erőm, nincs időm, nem tudok imádkozni, mások jobban tudnak, mint én, mindig közbejön valami, ami fontosabb.

Az ima soha nem a mi teljesítményünk, a Szentlélek az, aki imára indítja a szívünket. Isten a hétköznapok eseményein és szükségletei által tanít bennünket imádkozni.

Naponta ki kell tartani újra és újra, addig, amíg be nem adom a derekamat, és Isten megváltoztat engem.

Jó megtapasztalni annak igazságát, hogy a mennyei Atya szüntelenül munkálkodik az angyalokkal, szentekkel és a Szűzanyával együtt. Isten mindenhatóságának igazi megtapasztalása akkor kezdődik, amikor elérünk saját „mindenhatóságunk” végére, és nincs több ötletünk.

Idő kell ahhoz, hogy az élet által felkavart dolgok leülepedjenek bennünk. Nem elvesztegetett, üres idő akkor sem, ha a gondolataink kuszák. Engedjük őket nyugodtan kavarogni!

A legnagyobb dolgok akkor történnek, amikor mi igazából nem csinálunk semmit, hanem csak megpróbálunk teljesen belehelyezkedni Isten jelenlétébe. Tanuljunk így imádkozni Béri Renátó atyától:

Youtube: Béri László Renátó: A megpihenő imádság.

https://www.youtube.com/watch?v=wOw_IgiRVtM

Ajándékozz valami különösen szépet Máriának! Válaszd ki, a következő hétre, milyen felajánlás tanúsítja az életed megváltoztatására irányuló vágyadat:

  • elhatározást teszek az imaéletem területén
  • választhatok valamit, ami mindennap motivál a megtérésre, felkészít életem megváltoztatására – pl. egy tized rózsafüzér elimádkozása, szentírásolvasás
  • tíz percet valami jó olvasmányra fordítok; a lélek életéhez ugyanis a jó olvasmány legalább annyira fontos, mint a testnek a táplálék

 

2. hét

Egy korona ajándékozása azt jelenti: hazánknak szüksége van ránk. A társadalom peremén lévő embereknek szükségük van ránk.

„Sok keresztény ember az átlagnál is passzívabb, mintha magaslesen ülve figyelné a világot. Hiányzik belőle a küldetéstudat, hogy formálja a körülötte élők életét.

Amikor a Jóisten a szíveket osztogatta, akkor a magyarok háromszor jelentkeztek. Ha egy magyar boldog akar lenni, akkor nem valamire, hanem valakire van szüksége.

Ha a magyar ember megtalálja az irgalmas Atyát, akkor felszabadul, megint tud szeretni és a világot meg tudja mozgatni.

A magyarok útja a nagyszívűség. Egy magyar tud nagyszívűen szeretni akkor is, amikor valami fáj. Akkor találunk igazán egymásra, ha áldozatot hozunk egymásért.

Jöhet elénk egy élethelyzet, egy feladat, egy probléma. Az olyan emberek, akik nagyon tudnak szeretni, a határaikat sajátosan a szomorúság által élik meg. Ha szomorúak vagyunk, érezzük, hogy a szeretetünk ereje kicsi. A szomorúságból azonban tovább vezet az út Anyánk szívébe.” (B. Tilmann)

Szent István király harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette. Halála előtt nagy gondban volt, hogy kire bízza az országot. A koronát a Szűzanyára hagyta, hogy ő vezesse Magyarországot. Tartsa meg a még zsenge hitet a népben. Rá merte bízni a magyarságot, mert tudta, hogy jó kezekben hagyja, és hite igazolást nyert! Immáron több, mint 1000 éve őriz a Magyarok Nagyasszonya minket.

Ez a hazánk Magyarország, aminek szépségét, hangulatát az alábbi képsorok hűen visszaadják: „az élet, nap, eső, szél… ott leszek a szemedben és a szívedben, napod leszek és fényed, örömöd, és összetartozunk, időtlenül…”

https://www.youtube.com/watch?v=Y7SRBRW1G5A

Nem a világban betöltött funkcióim tesznek értékessé, hanem az, hogy az Isten gyermeke vagyok, és Ő olyan hivatást bízott rám, amit még soha senkire, és nélkülem nem lenne, aki azt betölti. Fontos vagyok ott, ahol élek, mert szükség van rám. Szüksége van a környezetemnek minden képességemre, amivel szolgálhatom Istent és Egyházamat.

„Mária, szeretetünk jeléül
Téged ismerünk el királynőnknek!
Ahogy Szent István király is tette,
egészen Neked ajándékozzuk
magunkat és hazánkat.
Újítsd meg veled való szövetségünket
és Magyarország lelkületét.
Hadd ragyogjon át minden tettemen,
hogy Téged szeretlek, Neked szolgálok
és gyermeked vagyok. Amen.”

Ajándékozz valami különösen szépet Máriának! Válaszd ki, a következő hétre, milyen felajánlás tanúsítja az életed megváltoztatására irányuló vágyadat:

  • viselkedésemre a lehető legnagyobb gondot fordítom: nemes lelkűségre törekszem megnyilvánulásaimban; senkit sem fogok kritizálni és nem akarok másokat állandóan helyreigazítani és tökéletesíteni, csak magamat
  • igyekszem valami jót cselekedni és arról senkinek sem beszélni
  • megteszek valamit, amihez semmi kedvem; ha belülről megbántva érzem magam, vigyázok rá, hogy senki észre ne vegye

(XXIII. János pápa)

 

3. hét

Egy korona ajándékozása azt jelenti: kutatni az álmainkat és azt életre váltani.

„Tudunk-e magunkra, mint csodákra tekinteni? Gondolunk-e arra, hogy saját magunk is apró szentélyek vagyunk. Isten csodálatos, egyedi és megismételhetetlen példányai. Sok ember nem tud magára így nézni. Figyelünk-e saját belső vágyainkra?" (J. Kentenich)

Ha magunkkal nem vagyunk harmóniában, hogyan lehetnénk jóban bárki mással? Ahhoz, hogy a körülöttem levő környezetemet alakítani, befolyásolni tudjam, elsősorban magamon kell kezdenem a munkát.

Egyszer Teréz anyát kérdezte egy riporter, szerinte mit kéne megváltoztatni, hogy jobb legyen a világ, azt válaszolta: Elsősorban Önt és engem!

„Ha szerető Atyánk szemével vizsgálod önmagad, látnod kell: nem csak egy vagy a sok közül, hanem pótolhatatlan, kedves gyermeke, akire kimondhatatlan szeretettel tekint, nem amiatt, amilyen leszel, hanem azért, amilyen most vagy. Ő úgy szeret, ahogy vagy, most szeret.

Nyisd ki a szemed és a füled! Vedd észre a Szentlélek tetteit, hallgass a saját vágyaid és szükségleteid szavára. Nevezd meg a vágyaid. Isten szeretete benned van. Ő benned él, szeret, imádkozik és szenved benned. Isten azt kéri tőled, hogy hidd el, Jézus a legmerészebb álmaidban gondolt módon szeret téged. Az egyetlen valódi válasz egy ilyen szeretetre, a személyes viszontszereteted, minden feltétel nélkül.

  • Mi mozgat téged legbelül?
  • Mik az álmaid és dédelgetett vágyaid?
  • Milyen nagy kérdések foglalkoztatnak mostanság? Látod-e mögöttük merre vezet Isten? Mit akar ezekkel a kérdésekkel Neked mondani? (J. Kentenich)

„Egész életünk a Jóisten szívéből jön, ezt nagyon fontos látnunk, mert sokszor nem értjük Őt. Nem értjük tökéletesen, hogy mit gondolt el az életünkről. Ami naponta történik velünk, a Jóisten terve szerint van. Mivel pedig életünk e végső célját nem láthatjuk világosan, azért nem sokat értünk, de hisszük, hogy az egész életünkről a Jóistennek terve van. Ő nem végez félmunkát, amit Ő tesz, mindig tökéletes. Tehát életünk részletei egy tökéletes terv részletei. Ez erőt ad. Ha nem értem, hogy mi miért történik, ha bizonytalan vagyok, akkor mondhatom a Jóistennek: De Te tudod, miért! Így nyugton marad a szívünk. A Jóisten tervének van egy titkos célja, és ez a mi eszményképünk, Ő azt akarja, hogy növekedjünk. Azt akarja, hogy lassan kialakuljon bennünk a terve szerinti személyiség. Vagyis azt a képet, amelyet a Jóisten öröktől fogva a személyünkről elgondolt, nem teremtette meg egyszerre, hanem lassan, az időben akarja létrehozni, hogy fokozatosan teljesedjen ki. Krisztus úgy növekszik a szívünkben, hogy a saját karizmánk növekedjék. Jó néha arra gondolni, hogy miért vagyok itt a földön; mit akarok adni az embereknek?

Mi akarok lenni a Jóisten számára? Mi akarok lenni a házastársam számára? Ebben az esetben nemcsak az önnevelésről van szó, hanem az isteni nevelésről: Ő vezet minket, hogy ez a kép mind tökéletesebb legyen bennünk.” (B. Tilmann)

„Feladatunk tehát: elismerni pótolhatatlanságunkat, annak ellenére, hogy tudjuk: nem vagyunk tökéletesek. Bízom-e az Atyában annyira, hogy ki merem venni életem kormányát a saját kezemből, abban a hitben, hogy Ő – akinél nincs hatalmasabb – tud vezetni?

Az Atya elé tenni azt, aki vagyok, annyit tesz: az Úr elé teszem életem királyságát, azt a felelősséget, amit Ő bízott rám. A Szűzanyának ajánlottság feltétlenül magában foglalja az Istennek való felajánlottságot is. Nyugodtan fordulhatunk Máriához, hiszen ismer, és kedves gyermekeiként szeret minket, azt szeretné, ha közel lennénk Fiához.” (Koronázó kilenced)

Égi édesanyánk ott áll mögöttünk, ahogy földi édesanyánk is életünk eseményei, nehézségei során, miközben küzdünk álmaink megvalósításán, ahogy a következő filmkockák érzékeltetik: https://www.youtube.com/watch?v=bQoJqDi8490

Ajándékozz valami különösen szépet Máriának! Válaszd ki, a következő hétre, milyen felajánlás tanúsítja az életed megváltoztatására irányuló vágyadat:

  • szilárdan hiszek abban, még ha a körülmények látszólag ellene is szólnak, hogy Isten jóságos gondviselése annyira őrködik felettem, mintha csak én lennék a világon egyedül,
  • törekszem arra, hogy a napot a maga teljességében megéljem anélkül, hogy életem problémáját egyszerre akarnám megoldani,
  • abban a boldog biztonságban fogok élni, hogy az örömre születtem nem csak a túlvilágira, hanem az evilágira is,
  • keresünk az életünkben valamit, amit nem értünk. Beszélünk róla, hogy ezt vagy azt nem értjük, és magunkban csendben mondjuk: Ő tudja. Ez azt jelenti, hogy az a részlet az Ő tervének a részlete és Ő tudja, hogy miért.
  • Felteszem magamnak a kérdést: Bízom-e az Atyában annyira, hogy ki merem venni életem kormányát a saját kezemből, abban a hitben, hogy Ő tud vezetni?

4. hét

Egy korona ajándékozása azt jelenti: fenntartás nélkül és teljesen bízni.

„Amikor az élet bizonytalanságai feldúlják belső nyugalmadat, ne feledkezzél meg a legkönnyebb és legbiztosabb útról, ne feledkezz meg Máriáról.” (J. K.)

„Amikor elfogynak a kapaszkodók és lezuhanunk, akkor jön egy áldott felismerés.

Van úgy, hogy nagyon is állunk a lábunkon. Ezért sok szó el sem ér bennünket. Sőt, nem egyszer ilyenkor mások nyomorúsága sem ér el bennünket igazán, mert kihúzzuk magunkat, és azt mondjuk: „Csak össze kéne szednie magát. Bizonyára a saját hibájából tart ott, ahol tart.

Biztos van olyan élményetek, hogy kint vagytok a természetben, lementek egy patak partjára, és a nedves avar ott saras, csúszós és akkor puff. Megcsúszunk. Mi történik, amikor csúszunk bele a vízbe? Mi mást is tennénk, mint megpróbálunk a felszínen maradni.

Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy az életben néha elcsúszunk, egyszer csak ott találjuk magunkat a vízben. És mi az első ösztönös gondolatunk: Na, na, csak el ne merüljek! Nem, felszínen kell maradni! Ez a gondolatunk, hogy a felszínen kell maradni, jogos, de nem egyszer felszínessé tesz bennünket, felszínes megoldásaink támadnak. Mondjuk, ha szorongok, akkor jó lesz rászokni a cigarettára, az kicsit oldja. Hogyha nagyon feszes a férj-feleség kapcsolat, akkor jól esik kicsit kiabálni egymással.

Nyúlunk a kapaszkodók után, aztán egyszer csak elérkezünk oda, hogy már el is merültünk. Akkor egyszer csak lesznek alapvető fölismeréseink, áldott fölismeréseink. A zuhanásainkban egyszer csak rájövünk, hogy ahogyan éltük az életet, és amire azt mondtuk: “ez mind számít”, abból semmi nem volt lényeges. Egyszer csak fordul velünk egyet a világ. Valahogy ebben a fordulatban megéljük azt: „Hiszen Isten a lényeg!” Ebben a fordulatban rácsodálkozunk, hogy olyan sok mindent tartottunk biztosnak, és hogy ez mind bizonytalan.

De nagy dolog, ahogyan az élet hullámzásait egyre jobban értjük, és értékesnek látjuk azt is, amikor állunk a lábunkon, azt is, amikor megteszünk mindent, hogy a felszínen maradjunk, azt is, amikor kapaszkodunk, és azt is, amikor megfordul velünk a világ. De nagy dolog, ha be tudjuk járni ezt az utat, és már nem csak az élet peremén kapaszkodunk, hanem megengedjük, hogy Isten elkapjon bennünket.” (Pál Ferenc)

„Amit Isten tesz az életünkben mindig tökéletes. Tehát életünk részletei egy tökéletes terv részletei. Ez erőt ad. És ez a bizalom, ebben az esetben nemcsak bizalom, mely megnyugtat, hanem azt is jelenti, hogy alázatosak leszünk. Mit jelent az alázat? Azt, hogy magunktól semmire se megyünk, vagy nem sokra, de a Jóisten erejéből sokra vagyunk képesek. És ebben a pillanatban, amikor nyugodtan mondjuk, Ő tudja, akkor a Jóisten jelen van, közel van és az ereje belénk áramlik.

Amikor önálló személyiségeket nevelünk, nem gondoljuk magunkról, mi mindent jobban tudunk, a gyerekek semmit se tudnak. Sokszor odafordulunk hozzájuk és kérdezzük: Hogy látod Te ezt?

Az nem jó, ha a gyermekünknek kell mindig jönni és pénzt kérni. Adjunk neki egy hónapra vagy egy hétre elég pénzt! Miért ne?! És mondjuk neki, hogy ebből a pénzből kell mindent megvásárolnod. Ez a bizalom. Bízni bennük, hogy tudnak dönteni és be tudnak vásárolni.

De nemcsak a vásárlásról van szó, ha beszélünk a gyermekünkkel, akkor tanulhatunk. Aki tanulni akar a gyerekeitől, ő igazi jó nevelő. Bízunk abban, hogy a szívükben, szellemükben növekszik nemcsak egy emberi lélek, hanem a Szentlélek is. Hiszünk és bízunk ebben!” (B. Tilmann)

A szavaink, tetteink is áraszthatnak bizalmat, ahogy a pár elgondolkodtató képkockából kiderül:

https://www.youtube.com/watch?v=6ZdBRLqYb2s

„Atyám, Te látod, hogy sok minden van, amit nehéz elviselnem, és sok olyan, amihez túlzottan ragaszkodom. Add nekem a Te erődet, hogy el tudjam engedni ezeket, a Neked való felajánlás által. Szabadíts meg a tőlük való függéstől, hogy egyre teljesebben engedjem magam Általad vezettetni. Fogadd el mindazt, amit ma Neked ajánlottam, azokért, akiket szeretek, és minden bűnösért.” (B. Tilmann)

Ajándékozz valami különösen szépet Máriának! Válaszd ki, a következő hétre, milyen felajánlás tanúsítja az életed megváltoztatására irányuló vágyadat:

  • Elhatározást teszek szentgyónáshoz járulok, esetleg sok év után.
  • Nem félek. Különösen nem riadok vissza attól, hogy örüljek a világ minden szépségének, és hogy higgyek a jóságban. Tizenkét óra áll rendelkezésemre, ami alatt tehetem a jót.
  • Elidőzöm a megpihenő imában
  • Alázattal kimondom, „amit Isten tesz az életemben, mindig tökéletes”

5. hét

Egy korona ajándékozása azt jelenti: gyümölcsözővé válni a környezetünkben lévő emberek számára.

„Az élethez hozzátartozik, hogy a keresztény ember élő kapcsolatban áll a környezetével. Döntő kérdés: Tud-e valamit a környezetének adni? Van-e abban a helyzetben, hogy formálja a közeget amiben él? Röviden szólva:

A jövő kereszténye vagy apostol, vagy már nem keresztény többé.

Ha egy másik emberrel számítóan állunk szembe, amikor azt kérdezzük: Hogyan viselkedett velem? Miért tette azt, amit tett? Ha magunkban vagy hangosan mindig újra elkezdjük felsorolni a hibáit, akkor elveszítjük az erőnket. A jósághoz hozzátartozik egy bizonyos nagylelkűség. Aki ajándékoz, az nem érdeklődik azonnal a megajándékozott érdemei után. Nem számít arra, hogy visszakap valamit, különben az egész kicsinyes dolog lenne. A nagylelkűség tágítja a szívet, és először és elsősorban annak tesz jót, aki nagylelkű és nagylelkűen viselkedik. Természetesen ez kihat a környezetre is, ez egészen biztos. Aztán egy különösen szép lelki változás megy végbe. Ha Krisztus él bennünk, és ha mi jóságosan fordulunk másokhoz, akkor egyszer csak hirtelen Krisztus szemével kezdjük látni az embereket.

És akkor nagynak látjuk a többieket. Vagyis akkor látunk egy embert nagynak, ha szeretjük. A nagylelkűség türelemmé válik. Azaz, ha egy másik embernek nagylelkűen megengedjük a hibáit, akkor azokat sikerül egyre hosszabb időre figyelmen kívül hagynunk.

Ebben a Szűzanyával való belső összetartozásunk nagy szerepet játszik. Ha szeretjük a Szűzanyát, akkor nem tudunk sokáig elidőzni az ő szívében anélkül, hogy az Úrhoz való mély szeretetét fel ne fedeznénk. A Szűzanya felébreszti bennünk a vágyat, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk, hozzá hasonlóan tudjunk szeretni, és Őt bevigyük a korunkba. Szűzanyával és az Úrral való összetartozásban egy új életmódot kapunk ajándékba, ami képessé tesz minket arra, hogy a körülöttünk lévő világot Krisztussal ajándékozzuk meg. Állandó kisugárzása van annak, aki el tudja mondani magáról: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20).

Szerte a világon sokan gondolják, hogy tehetnek valamit a környezetük számára, amivel megélik hitüket és közelebb kerülhetnek Krisztushoz. 

https://www.youtube.com/watch?v=p9YuX8-o0jw  (magyar fordításhoz használd a feliratok ikont)

„Ma emberekkel fogok érintkezni, és nekik érezniük kell, hogy Te bennem élsz. Tehát hozzájuk fordulok és bennem Te is hozzájuk fordulsz. Mivel Te hordozol majd engem, ezért jóságos leszek. Ha valaki az idegeimre megy, akkor szeretnék Rád gondolni és higgadt maradni. Ha valakinek szüksége van rám, akkor még egyszer mozgásba lendülök, még ha fáradt is vagyok. Ezt a napot Veled járom. Újra kell születned bennem, és akkor elviszlek a világba.” (B. Tilmann)

Ajándékozz valami különösen szépet Máriának! Válaszd ki, a következő hétre, milyen felajánlás tanúsítja az életed megváltoztatására irányuló vágyadat:

  • különösen figyelek rá a héten, hogy nagyszívűen forduljak mások felé
  • ha valaki különösen bosszant, röviden odafordulok az Úrhoz és igyekszem higgadt maradni
  • alkalmazkodom a körülményekhez, és nem várom el, hogy a körülmények alkalmazkodjanak vágyaimhoz
  • keresem a kedvenc röpimámat

6. Hét

Egy korona ajándékozása azt jelenti: a szeretetszövetséget elmélyíteni és élni.

„Nem kevés keresztény van, akik a Szűzanyának köszönhetik a mennyei Atyához fűződő gyermeki kapcsolatukat. Végeredményben a mi lelki fejlődésünknek és lelkiéletünknek is az a célja, hogy Istent „Atyánknak” szólíthassuk. „Mi Atyánk”, így tanította nekünk Jézus. De ezt az „Atyát” mondani, ez egy bizonyos belső lelki gyermekiséget feltételez. És ezt a gyermekiséget a mi édesanyánkkal, Máriával való kapcsolatunkból nyerjük.

Amikor sok parancs van, ez a sok parancs biztonságot ad. Amikor a szülők vagy az egyház megmondja a fiatalnak, hogy ezt és ezt kell tenned, akkor az így kijelölt út biztonságosnak tűnik. A szabadság útja viszont mindig egy kicsit veszélyes. Mit fog csinálni a gyermekem, ha engedem, hogy a saját döntése szerint tegyen? Ha Krisztus édesanyja közel van a szívemhez, akkor élhetek a szabadságban. Akkor újra meg újra döntést hozhatok, és megtalálhatom, hogy mi helyes és jó, mert a Szűzanya kísér engem. És így, amit csinálok, jó lesz.

Szűzanya a házi szentélyünkben nálunk lakik. Ez valami különös dolog. Azért van itt nálunk, mert nevelni akar bennünket. Ezért vár és kér tőlünk valamit, egy áldozatot:

Adj nekem valamit! Úgy is mondhatjuk, hogy az tetszik neki, ha növekszik bennünk Jézus; ha a szívünkben lakik. Hogyan csinálja ezt? Például ha itt vagy ott van valami munkánk, ami nehéz, akkor ezt odaadjuk ajándékba a Szűzanyának. Ez lesz a szeretetben való növekedésünk módja.

Ha a szeretet nehezünkre esik, ez hasznos. Mert így növekszik a szívünkben a szeretet. ’Bármi volt, szeretlek!’ mondjuk a házastársunknak is. És ezeket a nehézségeket felajánljuk a Szűzanyának. . Nem könnyen növekszik, mint a virág, hanem akkor növekszik, ha van tréning, ez egy igazi munka.

A szeretetszövetség a Szűzanyával kezdődik, de ez növekszik és végül nemcsak Máriával vagyunk szeretetszövetségben, hanem Jézussal, a Mennyei Atyával, a Szentlélekkel.”

 

„Jó, hogy van Mária. Jó, hogy ő létezik számomra. Ő egy nagy ajándék nekem. Ha ránézek, akkor ő egyszerűen magával visz, elvisz magával az Úrhoz, mert szereti Őt.”                                                                                                                                                                                                                                                            (B. Tilmann)  

https://youtu.be/O3CBSE8ey3M

Ajándékozz valami különösen szépet Máriának! Válaszd ki, a következő hétre, milyen felajánlás tanúsítja az életed megváltoztatására irányuló vágyadat:

Elgondolkodunk:

  • Mit tudunk a Szűzanyának ajándékozni? Minek örülne?
  • Mit vár tőlünk, hogy megtegyük a mindennapi életünkben?

7. Hét

Egy korona ajándékozása azt jelenti: hagyni, hogy egy nagy feladatra felhasználjanak minket…

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el. Ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg… Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek, embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért.” (Iz 43,1.2.4)

Meghívsz és felemelsz! Az Egyház végigkísér minden Istenben hívő embert az életén: ott van a születéstől egészen a halálig. Meghívásod és felemelkedésed története ez.  Krisztus Egyháza meghívott téged a keresztség szentsége által. Ez a meghívás és lelki felemelkedés minden szentmisén megtörténhet, amikor az Úr asztalához járulsz. Viszed magaddal gyarlóságaidat és bűneidet, de a másik oldalon észre kell venned Jézus hívását. Ő az, aki meghív magához a megtérés szentségében és miután Isten bűneidet megbocsátotta, lelked újra megtisztul. Nagy feladatra vagy meghívva! A Szentírás arról beszél, hogy az Úr minden keresztényt nagy feladatra hívott. Tágabb értelemben, ez a keresztény hivatás. Láthatod, Isten mindenkit meghív és felemel magához. Te is ott vagy közöttük.

„Amikor a hit döntéseit hozzuk, olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyeket saját erőnkből nem tudunk elérni. Ezért aki csak a vereséget szeretné elkerülni, vagy állandóan győzni akar, észrevétlenül le fog térni a hit útjáról. Egyáltalán nem könnyű hinni Jézusban vagy Istenben. Ezért nagyon sokszor a hit helyett inkább csak biztonságba húzódunk. Azért olyan nagy kihívás számunkra hinni Istenben, mert amikor megtesszük a hit cselekedeteit, abban mindig benne van a vereség lehetősége. Ugyanis amikor a hit tetteit cselekedjük, akkor olyan döntéseket hozunk, olyan életúton járunk, ami egyrészt kockázatos, másrészt pedig néhányszor természetszerűen el fogunk bukni. Hiszen a hitünk révén megpróbáljuk Istenre bízni magunkat. Ami néha sikerül, néha nem.

Ezért van kétféle ember, akinek nehéz az Istenre bíznia magát, az egyik a kudarckerülő: “Csak vereséget ne szenvedjek! Ki ne derüljön, hogy hibáztam, rosszul csináltam, gyöngének bizonyultam, hogy bűnt követtem el gyöngeségemben.” Aki így él, mélyen a lehetőségei alatt fog élni. Azonban van egy másik csoport is, akik a győzelem megszállottai, akik mindig győzni akarnak. Ők sem tudnak a hit alapján élni. Ugyanis amikor valaki a hit alapján él, törvényszerűen jó párszor el fog bukni. Valamilyen módon vereséget kell, hogy szenvedjen. Ez a hit rendjéből adódó természetes következmény. Ha valaki a győzelemre van ráállva, akkor leül, a saját erőforrásait átgondolja, összegyűjti, s olyan célt tűz ki, amit el tud érni. A hitünk révén az életünkben mindig meg fog jelenni valamiféle kegyelem. Valami, ami néha engedi, hogy a dolgok menjenek, néha nem engedi. Néha akkor sem engedi, ha mindent megteszünk, máskor egyszerűen belátjuk, hogy nem sikerült mindent megtenni.

Ezért aztán azokat az értékeinket, kincseinket érdemes nagyító alá helyezni, melyeket nem szívesen teszünk mérlegre. Igazolni magunkat, az igaz ember látszatát fönntartani nem bűnös dolog. Biztonságba helyezni magunkat sem az. Az sem, hogy fönn akarjuk tartani magunkat, hogy föltételeket, eszközöket, útszerű dolgokat igyekszünk kimunkálni. De az életnek vannak kulcspillanatai, amikor ezek akadályt jelentenek köztünk és Isten között. De nagy dolog, ha néha, kivételes, áldott, megszentelt pillanatokban közel merünk engedni magunkhoz valamit, valakit, és megengedjük magunknak, hogy megrendüljünk. Azt kívánom szívből mindannyiunknak, hogy ha az élet adja, meg tudjunk rendülni valamin, és az aztán tudjon bennünk dolgozni, közelebb vinni Istenhez.” (Pál Ferenc)

Teréz anya jelmondata: „Valami nagyon szépet Istenért!”

„Már régóta katolikusok vagyunk. De most arra irányítjuk a figyelmünket, hogy igazán ki akarjuk mondani a Jóistennek: Tied vagyok! A Te gyermekeid vagyunk! Most szemlélhetjük, hogy Isten vezet minket az életünkben. Hisszük, hogy a Gondviselése rendezett el az életünkben minden apró dolgot is; hogy minden kis dologgal is terve van. Ez a nagy Isten ismer minden kis dolgot és vezet minket. Mi pedig mondjuk: Igen, Atyám! Így beszélt Jézus is az Olajfák hegyén, amikor mondta: Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit Te akarsz, Atyám! Minden nap újra kezdjük. Talán segít ez a kilenced, hogy rátaláljunk, hogy az Ő akarata az életünkben a legfontosabb dolog; hogy mondjuk Neki: a Tied vagyok! Barátaim, ezt Jézusban mondjuk, mert mi mint keresztények, a szívünkben, lényünkben Jézussal egyek vagyunk. És Jézussal együtt mondjuk a Mennyei Atyának: Igen, a Tied vagyok, Atyám!” (B. Tilmann)

„minden tettünk döntés kérdése, ezek a döntések meghatározzák az életünket és amint ezt megértjük képesek vagyunk felelősséget vállalni az életünkért…” (Idézet a Korlátok nélkül c. filmből)

Filmajánló: https://www.youtube.com/watch?v=RPgzfxa6HzA

„Tudom, hogy Te a keresztség óta bennem élsz. Tudom, hogy a szentáldozás mindig újból összeköt Veled. És ha lehetőségem van szentmisén részt venni, akkor az egy ünnep: Te énbennem! Nagyon szeretném, ha a bennem való jelenléted formálná is az életemet. Szeretnék szeretni tanulni Általad és Veled, Te nagylelkű, türelmes és erős. Drága Szűzanya! Tudom, hogy örülsz ennek az imának és elkísérsz engem. Amen” (B. Tilmann)

Ajándékozz valami különösen szépet Máriának! Válaszd ki, a következő hétre, milyen felajánlás tanúsítja az életed megváltoztatására irányuló vágyadat:

  • pontos programot állítok fel magamnak, lehet, hogy nem sikerül mindenben pontosan véghez vinnem, de akkor is ragaszkodom hozzá, és két rossztól óvakodom: a kapkodástól és a határozatlanságtól
  • törekszem arra, hogy a napot a maga teljességében megéljem anélkül, hogy életem problémáját egyszerre akarnám megoldani (XXIII. János pápa)
  • amikor szentáldozáshoz járulok, emlékeztetetem magam arra, hogy Isten a keresztségem óta bennem él, a szentáldozás mindig újból összeköt Vele
  • a nagy feladatok mindig apró lépésekből állnak, mi az a nagyon szép, amit én Istenért megtehetek?

8. Hét

Mária a mi fejünkre is rá akarja tenni a koronát, ezért hív minket: "Fogadd el a koronát!"

 

„A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt. Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.” (Jel. 3,5-21)

„Miközben megkoronázzuk a Szűzanyát, a koronát a fejére helyezzük, ő leveszi azt, és ráteszi a mi fejünkre. Mit akar a Szűzanya? Ő is meg akar minket koronázni. A megkoronázott királynő megkoronázott gyermekeket akar…

Egyedül nem tudja viselni a koronát, a mi fejünkre is rá akarja helyezni. Ezért hív minket, egyesével mindegyikünket, miután megkoronáztuk: Fogadd el a koronát!” (Kentenich atya)

Kentenich atya így magyarázta ezt: „Az aranykorona kötelez minket, gondolkodásban, viselkedésben és cselekedetekben.

Nekünk tiszta embereknek, érintetlen embereknek kell lennünk, és azok is akarunk lenni.

Mit is jelent Mária megkoronázott gyermekének lenni?” (Úrnőm és anyám c. kiadványból)

 

Ferenc pápa inspiráló gondolatai jól megválaszolják e kérdést:

  1. Ott, ahová Isten helyezett téged, remélj, mindig remélj!
  2. Ne gondold, hogy küzdelmed, melyet idelenn folytatsz, hasztalan!
  3. Isten nem okoz csalódást: ha reményt ébresztett szívünkben, akkor nem akarja kioltani azt állandó frusztrációkkal.
  4. Bárhol is vagy, építs! Ha padlón vagy, kelj fel! Sose maradj elesve, kelj fel, hagyd, hogy talpra állítsanak! Ha ülsz, indulj útnak! Ha az unalom megbénít, űzd el jótettekkel! Ha üresnek és kedvtelennek érzed magad, kérd a Szentlelket, hogy töltse be újra ürességed!
  5. Szeresd az embereket! Szeresd külön mindegyiket! Tiszteld mindenki életútját, lett légyen egyenes vagy görbe, mindenkinek megvan a maga elmesélendő élettörténete.
  6. Mindig legyen bátorságod az igazsághoz, de ne felejtsd: nem állsz fölötte senkinek!
  7. Legyenek eszményképeid! Olyasmiért élj, ami felülmúlja az embert!
  8. A hűség mindent elér!
  9. Ha hibázol, kelj fel: nincs emberibb, mint hibákat elkövetni! De nem szabad, hogy e hibák börtönbe zárjanak! Ne zárkózz hibáidba!
  10. Ha keserűség fog el, erősen higgy mindazokban, akik még tesznek a jóért: alázatukban ott rejtőzik egy új világ magja! Keress olyan embereket, akik megőrizték gyermeki szívüket! Tanulj meg elcsodálkozni, ne szűnj meg elámulni!

Élj, szeress, álmodj, higgy! És Isten segítségével sose veszítsd el a reményt!

„Amikor mi, emberek, szeretjük egymást, természetesen általában mindig van szenvedés is. Szenvedés nélküli életet nagyon ritkán ad Isten. De ezzel együtt jön a lehetséges nagy öröm is. Odafordulok a kedves társamhoz. Megmutatom neki, hogy szeretem. Mögötte meglátom a Jóistent, és természetesen a szeretet fájhat. Végül a mélységben új egységet találunk. És ez egy irgalmas egység. Mert tudom, hogy én is bűnös vagyok, nemcsak a társam. Ez szép, ha irgalmasak leszünk egymáshoz, másokhoz! Mondjuk a társunknak: Gyere hozzám, bármi is volt, most megint minden jó!” (B. Tilmann)

Ajándékozz valami különösen szépet Máriának! Válaszd ki, a következő hétre, milyen felajánlás tanúsítja az életed megváltoztatására irányuló vágyadat:

  • a ránk bízott feladatokat belső odaadottsággal végezni
  • ha hibázunk, kijavítjuk, nem kesergünk, újra munkához látunk
  • a társunk mögött szemléljük a Mennyei Atyát: nagynak látni a társamat a hétköznapokban
  • keresünk valamit, ami fájt a házasságunkban vagy másokkal az életben; keresünk egy rossz tapasztalatot és mondjuk: most elég, szeretlek, most minden jó!

9. Hét

Szűzanya telepedjél le közénk, működjél nálunk, és add meg az otthonosság kegyelmét

 

„Drága Szűzanya, Neked is odaajándékozom a szeretetemet.

Nemcsak az irántad való szeretetemet, hanem a többi ember iránti szeretetemet is.

Szeretnék megtanulni úgy szeretni, ahogyan Te szerettél. Ezért ma Neked ajándékozom mindazt, amit a szeretet tőlem kér, a munka iránti szeretet, az emberek iránti szeretet és Isten iránti szeretet.

Arra szeretnélek kérni, hogy gyere hozzám és lakjál nálam. Legyél

közel hozzám a jóindulatoddal, legyél a közelemben hatásoddal, működéseddel, legyél a közelemben biztos kezeddel, amivel határozottan nevelsz, és Krisztushoz egyre inkább hasonlóvá teszel. Amen.

Vannak változások, amelyek alig észrevehetően mennek végbe. Az emberek egyre többet keringenek önmaguk körül.  Vannak emberek, akik sok éven, évtizeden keresztül keresik önmagukat. Az embernek nincs korlátlanul sok lelki energiája. Aki szüntelenül önmagával van elfoglalva, annak nem marad ereje szeretni. Létezik itt is egy újrakezdés? Van egy döntő esemény.

Ez a kulcsesemény ott található, ahol a másikhoz való odafordulás nekem fájdalmat okoz. Ott azt mondani, hogy: „Az irántad való szeretet megerőltető, de én ennek ellenére szeretlek”, ez az újrakezdés kulcsa. Átlépett egy határt, a saját énjének határát.  Ezt „áldozatnak” is nevezhetjük.

 

Schönstattban a Szűzanya lerögzítette a szeretet és áldozat életpéldáját. A schönstatti kegyhely úgy jött létre, hogy Kentenich atya és fiatal munkatársai a Szűzanyának ajándékozták mindennapi áldozataikat, és azt kérték tőle: „Szállj le közénk és tedd ezt a kis kápolnát kegyhellyé.” Ezek a fiatalemberek tehát a Szűzanyához mentek és neki ajándékozták áldozataikat, melyeket a mindennapi élet megkívánt.  De azt is kérték: telepedjél le közénk, működjél ebben a Szentélyben, és az idejövő embereknek add meg az otthonosság kegyelmét, vagyis azt a megtapasztalást, hogy a Jóistennél otthon lehetnek. Ajándékozd nekik azt a tapasztalatot, hogy Krisztus, az Úr, a szívükben lakik, hogy Ő belülről képes átformálni őket, ez a lelki átalakulás kegyelme.

Mi is meg vagyunk híva, hogy ezt tegyük. Sok ezer ember megtette már ezt. Egy képet helyeztek el az otthonukban a Schönstatti Szűzanyáról ezzel a kéréssel: „Szűzanya, gyere el hozzám, lakjál nálam! Legyél velem és nevelj engem! Ajándékozd nekem azt a kegyelmet, hogy a Mennyei Atyánál otthonra találjak. Ajándékozd nekem a kegyelmet, hogy Krisztusban mindig újra Istenre irányítsam az életem. Ajándékozd nekem a kegyelmet, hogy Istennek, az Atyának a szeretetét a Szentlélekben továbbadhassam mindenkinek, akivel találkozom. Gyere hozzám! Lakjál nálam.

Uram, Jézus Krisztus, bennem élsz. Jöjj, Szentlélek! Ez az egész meghaladja az én erőmet.  Csodálatosnak találom, hogy megérintesz engem, és hogy megvan bennem a szándék jobban szeretni, többet ajándékozni, magamat jobban elfogadni. Adjál nekem mindig új erőt, amivel az új kezdet sikerülhet! Szűzanya, Te szeretnél nálam lakni. És Te most rám nézel, és szüntelenül hívsz, hogy ajándékozzak Neked valamit. Neked ajándékozok minden szenvedést, amit átéltem, minden áldozatot, amit meghozhattam. Ez megerőltető lenne, ha nem tudnám, hogy e mögött anyai szereteted áll.”  (B. Tilmann)

Közösségünk is kéri: „Engedd, hogy változni tudjunk, megtérni, igazi igent mondani Isten ránk vonatkozó tervére. Szállj le közénk és tedd ezt a kis kápolnát kegyhellyé.”

https://youtu.be/ViWYUrG9Wu4

Mit is ajándékozhatunk mi a Szűzanyának?

  • Az első áldozat, amit az ő kezei által a Jóistennek fel ajánlhatunk, egy szívből jövő igen saját magunkra.
  • A második igen a többi emberre,
  • a harmadik igen a munkánkra,
  • a negyedik igen pedig a szenvedéseinkre.